Rezgett a léc

Még soha nem voltam olyan közel az önkatéterezéshez, mint tegnap. Öt hete van gát környéki bénulásom, mely napról-napra egyre rosszabb volt. Az elmúlt éjszaka után elmondhatom, tegnap volt a mélypont, ma reggelre sokkal jobb a közérzetem, és elmúlt a hányingerem is (csak nagyon álmos vagyok). 3 kilótól szabadultam meg egyetlen éjszaka alatt, mert a hólyagom engedett a bénultságából. Nem tudom, hogy mindez minek köszönhető? Talán annak, hogy tegnap beletörődtem, ha katéter kell, ám legyen? Este eldöntöttem, hogy ma reggel felhívom az orvost, hogy mi ennek a menete, mert nagyon rosszul éreztem magam. Van, amikor már minden mindegy, csak érezze jobban magát az ember lánya. Ez ilyen volt. Más kérdés, hogy ezt nem kellett volna megvárni. Ahogy átbillent bennem az elutasítás az elfogadás felé, azonnal szerettem volna túl lenni a dolgon. De ez ugye esete 9-kor nehezen kivitelezhető, hacsak nem egy SBO-n, ahova nem szeretnék menni.

Megint tanultam valami fontosat (más kérdés, hogy eszembe jut-e a jövőben?): a halogatás sehova nem vezet, viszont árt az amúgy is megroggyant egészségemnek.

Szerencsére most folynak a folyóügyek, remélem, most már így is marad, vagy még jobb lesz minden. 🙂