Tragikomédia

Annyira szeretném már, ha egyszer arról írhatnék, hogy nem történt velem semmi “rossz”. Már 3 hete megbeszéltük anyósommal, hogy ma megyünk a temetőbe, mert holnap biztosan sokan lesznek, és a tömeg nem hiányzik. Jártuk a sírokat, ahol kellett, rendet tettünk. Az egyik helyen nagyon csúnya volt a művirág, ki kellett szedni a vázából. Abban a pillanatban, ahogy megfogtam, szörnyű fájdalmat éreztem az ujjamban. Letéptem a kesztyűmet, mire anyósom rávágta, biztos egy darázs volt. 🐝 Ekkor lehúztam a gyűrűt az ujjamról, hátha igaza van. 5 perc múlva feldagadt az ujjam, fél óra múlva már a kézfejem is. Mire hazaértünk, befulladtam. Azt hittem az asztma. Fél óra múlva még mindig fulladtam, és bár addigra harmadszor használtam az asztma gyógyszert, a csípéstől számított 2,5 óra múlva még mindig fulladtam.

Allergiás vagyok a darázscsípésre. Elég olcsón megúsztam, anafilaxiás sokkot is kaphattam volna. 😳 Az antihisztamin használt, a fulladás elmúlt, a dagadás sokat enyhült. 👍 Majd vérből kell nézetni antitestet, hogy a megfelelő gyógyszer legyen itthon egy következő esetre gondolva. 🤔

Mindenki más fellélegzik ilyenkor, szerencsésen végződött az eset. Nos, nekem semmi sem megy egyszerűen, én nem tudok fellélegezni. 😡 Az ujjaim lebénultak, a tenyerem el van zsibbadva, a karom fáj, mintha oltást kaptam volna bele. A kezem olyan gyenge, hogy egy üres poharat sem tudok megtartani (igaz, megfogni se nagyon tudom). Mert az SM-ben érintett bal kezemen lévő gyűrűs ujjamat csípte meg a darázs. 😞 Vagy inkább, mert csak. 

És ezen a ponton kissé kiborultam. Mert most egyedül még öltözködni sem tudok, a kezem teljesen használhatatlan lett egy csíkos izé miatt. 🐝 A sírás határán döntöttem úgy, hogy ezt már csak nevetve lehet kibírni (“Sírva vígad a magyar”).  

Szerintem nincs még egy olyan ember, akinek ennyi szerencsétlen fordulat van az életében. 🤔