Aki a kicsit nem becsüli…

Lelkileg nagyon megterhelő időszak van mögöttem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz megugrani a katéterezés lépcsőfokát. Miután erre is egy megoldandó feladatként tekintettem, nem gondoltam bele a lelki részébe. Hiszen, ha nem is teljesen, de mégiscsak elvesztettem a testem egyik automatikus képességét. Külön rossz volt, hogy egy fejlődési rendellenesség miatt, kicsit (kb. 2-3 centivel) lejjebb van az a bizonyos nyílás, ahová a katétert be kell(ene) vezetnem. Nem emlékszem, hogy volt-e az életem során olyan dolog, ami ennyire kifogott volna rajtam.
A lelkem pedig… Azt hiszem, az egyik legnagyobb hibám az, hogy túl érzékeny vagyok, ennek következtében pedig mindent a lelkemre veszek. Nem csak azért sírtam, mert megalázónak éreztem ezt az egészet, hanem azért is, mert nem voltam képes elvégezni ezt az “egyszerű” feladatot. Amikor számomra kiderült a fejlődési hiba (idén nem ez az első ilyen), akkor lett könnyebb. Mázsás súly gördült le a vállamról, hogy nem (csak) én vagyok a hibás abban, hogy nem megy. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyedül most sem megy, de hála annak aki megtanította ♥️, és örök hála annak, aki megtanulta ♥️, született egy átmeneti megoldás addig, amíg esetleg magam is képes leszek kivitelezni eme tevékenységet. Ebben az esetben könnyebb volt a segítséget kérni, mint aztán elfogadni azt, de a muszáj nagy úr.
Nehezítette a dolgomat az is, hogy mostanában megint rosszabb az egyensúlyom. Néha egy fejmozdítás is elegendő ahhoz, hogy ne tudjam magam elhelyezni térben, ez pedig elég “viccesen” néz ki egy kívülálló szemével. Mostanában a férjem gyakran kérdezi, hogy mit szedek, mert ő is szeretne ilyet… 😛 Teszi ezt a legnagyobb szeretettel, és aggódással a hangjában. 🥰 A másik fejtörést okozó probléma a fejem, és az ő fájdalmai, bár ennek köze lehet mindenhez. Ez hamarosan kiderül, hiszen ha segítséggel is, de megoldódott egy hosszan elhúzódó-, fejtörést is jócskán okozó gondom.

A reuma kórházban kért kivizsgálás is halad a maga útján. A nyáltermelés vizsgálat sem hozott egyértelmű eredményt, ezért lesz biopszia is, amit szerettem volna elkerülni. 😕 A csípőmről készült MRI leletében leírják a petefészek megnagyobbodásának okát, tehát a nőgyógyászatra úgy megyek, hogy már ez is megvan. Remélem, nem a szike lesz rá az egyetlen kezelési mód. 🙏 A körzeti reumatológus mindent elkövet, hogy jobb legyen a kezem. 🙏 Sosem gondoltam volna, hogy az SM által elgyengült bal kezem lesz egyszer jobb állapotban. A jobb kezemre kaptam krémeket, tablettát és kézmerevítőt is. Sőt, ha vége lesz a kivizsgálás sorozatnak, ultrahangos kezelésre is elmegyek, és nagyon bízom benne, hogy az elhozza majd az áhított enyhülést. 🙏

Úgy érzem, ismét sikerült kiülni a gödör szélére. Örök hálám üldözi azokat, akik segítettek ebben… 😛🏃‍♀️🤗😁♥️🙏