Még tavaly februárban egy nap úgy ébredtem, hogy fáj az egyik hátsó fogam. 🦷 A fogorvosom már másnap fogadott, majd pár nap sikertelen fájdalomcsillapítás után, a gyökérkezelés mellett döntöttünk. Nem sokkal később kiderült, hogy egy kisebb tályog van az ínyemben, közvetlenül a fogam mellett, és az is, hogy mozog a fogam. Egy idő után elfogyott a türelmem, és ki akartam húzatni, csak ne kelljen már többet fogfájást éreznem. 😧 A férjem többször is lebeszélt erről, mert szerinte “az eredetinél nincs jobb”, és bár a fogorvostól kaptam egy szájsebész elérhetőséget, ő is amellett érvelt, hogy várjak még, mert szerinte megmenthető lesz ez a fog. Idén nyáron már elő-előfordult, hogy véletlenül azon az oldalon is ettem, ahol ez a renitens fogacska van, és nem fájt. Többször voltam gyökértömés cserén, és szeptemberben megbeszéltük, hogy meg lehet próbálkozni a végleges töméssel, mert igazából már nem fáj, de még csak nem is érzékeny. Több időpontmódosítás után (természetesen én tologattam az időpontokat), végül ezen a héten hétfőn jött el a “nagy pillanat”. Végleges tömést kaptak a gyökerek, a fogra fedőtömés került, és csütörtökön kellett visszamenni (persze ha gond van, akkor azonnal). El sem akartam hinni hétfőn, miután az érzéstelenítő hatása kiment, hogy nem fáj. 🥰 Sem délután, sem másnap, sem semmikor. Így aztán, 20 hónap után, csütörtökön véglegesen be lett tömve a fogam (ami nem fáj, és nem is mozog), és remélem, hogy most jó ideig nem jelentkezik ismét.
Ez nekem akkora boldogságot okozott, hogy majdnem sírtam örömömben. 🥰 ❤
A helyi reumatológusnál is voltam a héten, aki bevéste az SPA-t a többi nyavalya mellé, és azt mondta, most már inkább bélyeget gyűjtsek, de a szavaiból együttérzés sugárzott. ☺ Írt fel nekem olcsóbb gyógyszert a csípő-, és derékfájdalmaimra, mert lassan a fizetésemet a gyógyszertárban hagyom, és javasolt egy kezelési módot az alagút szindrómára (remélem beválik). 🙏
Mondta, hogy most egy darabig látni sem akar (de persze bármi hirtelen fájdalmam van, azonnal mehetek), jövőre találkozunk. 🤩
A 15 éve használatban lévő hátizsákom még nyáron tönkrement, és én azóta keresek helyette valamit. 🎒 Egy elhamarkodott vásárlás miatt lett egy használhatatlan (fekete-fehér) szütyőm, de miután nagyon hamar koszos lett, és nem tudtam begyömöszölni a mosógépbe, keresni kezdtem a régi megszokott helyett valami megszokhatót. A keresés eredménnyel járt, pénteken megtaláltam a következő 15 évre való hátitáskámat ❤, mely szerelem volt első látásra (persze praktikus is), és a pénztárcám is simán lehetővé tette a beszerzését.
A fentieket azért írtam le, mert ezek ugyan apróságok, de pont ezek a jó történések teszik örömtelivé a napjaimat.
Írhattam volna 3 fejezetet arról is, hogy milyen fájdalmaim vannak és hol fáj/zsibbad/erőtlen a legjobban, de a panasz csak a negatív dolgokat vonzza, míg az elégedettség keresése a pozitív dolgokat helyezi előtérbe. Mindig is ezt igyekeztem közvetíteni, soha nem azt, hogy nekem milyen jó, hogy ennyi betegségem van. 🤦♀️ Igyekszem derűlátó maradni egy olyan világban, amikor inkább a borúra lenne okom. Teszem mindezt azért, hogy mentálisan és lelkileg jól legyek. Véleményem szerint, ha ez a két dolog rendben van (rend van a fejemben és a lelkemben), akkor sokkal könnyebben veszem a fizikai akadályokat sőt, még nevetni is tudok saját magamon. 🤷♀️ Jelenleg -szerencsére- nincs káosz a fejemben, és dolgozom a lelkemen, de tegnap már megint tudtam nevetni az ügyetlenségemen, vagyis alakulok, még, ha lassan is. Nem hazudok ezekről, én így élem meg a mindennapjaimat. 🤷♀️
Köszönöm mindazoknak akik hisznek ebben, és elkísérnek ezen a sokszor rögös-, és dimbes-dombos úton.
