Múlt hét végén nagyot fordult velünk a Világ a barátaink jóvoltából. Hamarosan ikreik születnek, és felkértek bennünket tiszteletbeli keresztszülőnek. (Azon a napon értettem meg, hogy a neurológusok miért támogatják teljes mellszélességgel a gyermekvállalást, és azon a napon még mérgesebb lettem arra a szervezetre, mely arra volna hivatott, hogy az örökbefogadási szándékunkat besorolja/elfogadja.) Valamikor január-februárban érkeznek a picurok (reméljük minél tovább bent maradnak), és keresztszülőség ide vagy oda, mi a szívünk összes szeretetével várjuk őket. 😍
A fülem/fejem/idegrendszerem kezdi megszokni a mozit (vagy kezd visszaszokni), mert a hétfői film után már alig-alig szédelegtem. Ez volt a harmadik mozizás gyors egymásutánban, és most éreztem magam a legkomfortosabban (a film amúgy pocsék volt). A 2 év Covid miatti szünet nem tett jót, de reméljük most már nem jön közbe semmi, és lehet megint -nyugodt szívvel- színházba és hangversenyre/koncertre is menni.
Szemészeten is jártam, az nem volt valami vidám, pedig csak szemüveget íratni mentem. Voltam már január végén is, de úgy alakult, hogy azt a szemüveget végül nem tudtam megcsináltatni, viszont mostanra annyit romlott a látásom, hogy elmentem még egyszer beméretni. Jól tettem, jól éreztem, erősebb szemüveget írt fel, mint januárban. Beszéltünk a sötétségben jelentkező “vakságomról” is, melyre azt mondta, ez az SM velejárója. Ahogy egyre sérültebb lesz a látóideg, úgy változik a látás, a sötétben látás (mely nem tévesztendő össze a sötéten látással 😉) is. Igaz, hogy nekem nem sok látóideg gyulladásom volt, de azok olyan durvára sikeredtek, hogy sokat roncsolódott a látóidegem, vele együtt a látásom is. A látásélességem most 0,4-es lett, ezért január végére visszarendelt a doktornő. A szemüveget már meg is rendeltem, november végére elkészül.
A reuma miatti állkapocs-fájdalom nem múlik. Javulgat, de pl. az almát a mai napig hámoznom kell, mert nem tudom elrágni a héját (legalább feldarabolni nem kell már, bele tudok harapni 🙏). Ezért voltam (többször is) az állkapocs klinikán, ahol most jutottunk el a mintavételig. Harapásemelő sínt fogok kapni, mert a gyógytorna ugyan sokat javított, de egy bizonyos ponton túl már nem javul.
Az új SM (?) tünet úgy 10 napja kezdődött, és eleinte nem is tulajdonítottam jelentőséget neki, de ma felhívtam az orvosomat, mert egyre jobban zavar. Bot lábú lettem (igaz, eddig is az voltam 😆), mely abból áll, hogy a bal combom (halmozottan hátrányos helyzetű: SM-es, és neuropátiás) állandóan be akar görcsölni, merevebb is lett, szóval olyan megfoghatatlanul fura és néha kissé fájdalmas. Nem az egész lábam, csak a combom, de nem jó érzés. Próbálkoztam néhány napig a Magnézium szedéssel, és igyekeztem többet tornáztatni (ez a derekam és csípőm miatt kicsit nehézkes), többet is mentem, mint szoktam, de…. Kisebb lépéseket teszek, és többször megállok, mint eddig. Olyankor masszírozom, gyömöszölöm, próbálok lazítani rajta, de kevés sikerrel. Vasárnap megtúráztatjuk, hátha az segít rajta, de ha nem, akkor legalább kirándulunk egy jót. 🌄
Jövő héten pénteken megyek a szokásos vérvételre, ha addig nem múlik átbeszéljük a lehetőségeket. Addig is, 2 helyett 3x fogom szedni az egyik izomlazítót, hátha egyenletesen elosztva az egész napra hatásosabb lesz. 🙏
