Büszke vagyok magamra

Egy évvel ezelőtt azért kellett kórházba mennem, mert nem tudtam felemelni a bal lábamat. Tegnap kirándulni voltunk, biciklivel. Az egy éve “néma” lábam tegnap dolgozott a biciklin! Az örömöm határtalan, az izomlázam fájdalmas. ☺️ Boldog vagyok! Boldog vagyok, hogy hallgattam a megérzéseimre, melyek szerint a gyengéd erőltetés előbb utóbb meghozza a várt eredményt. Többen próbáltak erről lebeszélni, mert az egyensúlyom nem tökéletes, és “nehogy elessek”, vagy “nehogy nagyobb baj legyen a mostaninál”. Nem vitatom, hogy ez is benne volt (benne van és lesz is minden alkalommal), ahogy az is, hogy sikerrel járok. Amikor először éreztem, hogy dolgozik a bal lábam, el sem akartam hinni, hogy amit érzek, az tényleg az, amiért egy éve dolgozom/imádkozom. Persze, hogy sírnom kellett, persze, hogy nagyon örültem, és naná, hogy le sem akartam állni…. 😁
Az igaz, hogy ezzel a mozgással együtt jöttek az izomgörcsök és zsibbadások, de ez nem érdekelt, az örömömet nem tudta beárnyékolni. Tegnap beérett a sok torna, szobabicikli, séta, és biciklizés gyümölcse. Hogy erre egy évet kellett várnom? Nem baj! Ez is azt mutatja, ha elég kitartó vagyok, lesz “megérdemelt” jutalom. ☺️ Visszakaptam a bal lábamat, és bízom benne, hogy még sokáig velem marad. 🙂 Most a kezem következik. Igaz, hogy az eddigi összes shubom rontott rajta, de eddig többé-kevésbé használható volt. A decemberi rosszabbodás viszont vitt mindent, ami még megmaradt belőle. Alig van finom mozgása az ujjaimnak (pedig karácsonykor hegedülni szeretnék), és alig maradt benne erő. Ez utóbbi fejleszthető, már simán össze tudom nyomni a szivacs labdát, és a telefonomat is megtartom pár pillanatra. 3 hónap munka-, sok türelem (néha türelmetlenség)-, és kitartás eredménye ez. Az, hogy a lábam dolgozik, nagy lökést adott. Most már nyilvánvaló, hogy kitartással és sok munkával lehet eredményt elérni.

Már “csak” a szememnek kellene rendbe jönni ahhoz, hogy a Világ újra “kerek” legyen. Ez egyenlőre várat magára, és sajnos ezért tenni sem tudok. Erre nincs torna, sem más, ami rajtam múlik. A szememen nem tudok segíteni, “magától” kellene rendbe jönni. 😞 Egyenlőre nem javul, igaz, talán nem is romlik tovább. Ennek örülni kell, nem lettem teljesen vak a bal szememre. Így azért könnyebb bízni a javulásban… 😑