A férjem beteg. 😔 Ez önmagában nem lenne hír, de ma nagyon kikészültem miatta.
2,5 hete kezdődtek a panaszai, a második negatív Covid tesztig orvos sem látta (csak telefonon beszéltem vele, akkor mandulagyulladásra gyanakodva antibiotikumot írt fel). Ez múlt hét péntekre következett be, csakhogy addigra már jártányi ereje sem nagyon volt. A háziorvos bal oldali tüdőgyulladást állapított meg, a felírt antibiotikumot előírás szerint beszedte, de nem javult. Több mélypont után, tegnapra egész jól volt, végre többet evett, mint egy madárfióka, és úgy nézett ki, a javulás útjára lépett. Aztán ma reggel úgy ébredt, mint egy holtkóros, mint aki azt sem tudja, hol van, és miért van ott, ahol. 😵 Ezen a ponton nekem végem lett, talán kicsit be is pánikoltam, de az vesse rám az első követ, aki még nem volt feszült egy szerettének a nem múló betegsége láttán. A háziorvos szerint túlaggódom a dolgot, a férjem fel fog épülni, csak türelem kell hozzá. Ok. Amióta ismerem őt, még sosem volt beteg, főleg nem ilyen elesett. Egy rakás tünete nem illett bele a tüdőgyulladás tünetegyüttesébe, az egyiket a háziorvos is többször kiemelte, én meg úgy éreztem, igazából nem történik semmi, csak várjuk a csodát. 😔 Nem szépítem a dolgot, a fél délelőttöt átbőgtem a tehetetlenség és az aggódás miatt. 😭
Aztán 11 körül felébredt, és megint jobban érezte magát, tudta is hol van, és megette a reggel félbehagyott negyed kiflijét (reggel konkrétan elaludt evés közben 😴). Most megint felfelé tartunk a hullámvasúton, de remélem, hogy most már fent is maradunk. Azóta evett főtt ételt is, és pár lépést sétált is, szóval, jelenleg megint lehet bizakodni. 🙏
Ebben a közel 3 hétben megtapasztaltam, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Nem tudok vezetni (akkor sem tudnék, ha őt kéne elvinni valahová), ezért mindenhová gyalog járok. 🚶♀️ Miután nem tudok vezetni, vásárolni is helyben kell. Nem ragozom, ha itt kellene mindig mindent megvennünk, bizony bajban lennék, hogy mégis miből… A sétálással “csak” annyi problémám van, hogy nem nagyon megy, ezért sokáig tart bárhova is eljutni. A vásárlással meg az a gond, hogy amit megveszek, azt haza is kellene vinni. Nos, nekem nincs mivel hazavinni, mindkét kezem/karom gyenge, mint a harmat, így egyszerre csak 1-2 dolgot tudtam venni, de akkor meg többször kellett menni; szóval, ördögi kör ez az egész… Szerencsére ma már mindenhonnan van házhoz szállítás, így ezt a problémát tegnap megoldottam, Pestről fogják hozni a bevásárlást. 😏 Hogy miért csak 3 héttel később jutott eszembe, azt nem tudom, de legalább eszembe jutott. 🤷♀️
Megtapasztaltam azt is, hogy baj esetén van kire számítani, és ez melegséggel tölti el a szívemet. 🙏🥰❤ És rájöttem arra is, hogy a férjemnek igaza van, idős korunkban a legjobb helyen egy otthonban leszünk, ahol gondoskodnak rólunk. 🤷♀️
Jövő héten kontroll MRI (hétfőn) és vérvétel (pénteken) is lesz, de utána erre az évre szeretném elfelejteni az orvosokat és a betegségeket is. 20.-tól pedig nem dolgozom, a munkahelyem leáll az év végére 🎄🍾🥂, úgyhogy elvileg minden adott lesz egy nyugodt időszakhoz.
