Ez a bejegyzés akár a sorozat része is lehetne, de sajnos nem az.
Szerdán, 1 óra leforgása alatt lett nagyon magas lázam, amire kb. 7-8 éve nem volt példa (még 2021-ben sem, amikor Covidos voltam). Utoljára egy hólyaggyulladás miatt volt magas testhőmérsékletem, akkor 40 fok felett állt meg a hőmérő higanyszála.
Múlt hét szombaton a férjem úgy jött haza az éjszakás műszakból, hogy nincs jól. Délután, amikor ébresztettem, bágyadt volt és elesett, lázat mértem neki, 38 fok volt, ami nem reagált a gyógyszerekre, mellette pedig hányingere volt, és hasmenése. A lázát végül hideg vizes borogatással -estére- tudtam levinni. Vasárnapra “kutya baja”, tudott enni, de azért pihent egész nap. Mostanában sajnos rájár a rúd, a decemberi tüdőgyulladás óta már sokadszor volt beteg. Hétfőre semmi jele nem volt a szombati betegségnek, én viszont náthás lettem.
Szerdán kellett visszavinnem az EKG holtert, oda már maszkban mentem, mert minden velejárójával együtt kitört rajtam egy megfázás. Alig vártam, hogy hazaérjek, kicsit dolgoztam, majd lepihentem mondván, hátha később jobb lesz. Nem lett, már hőemelkedéssel ébredtem, fájt mindenem, ezért vettem is be Algopyrint, nehogy nagyobb baj legyen. Végül magas lázam lett, mely nem reagált egyik itthon lévő láz/fájdalomcsillapítóra sem, ezért maradt a langyos vizes tusolás, mely hőemelkedésig tudta enyhíteni a magas értéket. Néhány népi praktikával kihúztam másnap hajnalig, de mire a háziorvost elértem korán reggel, visszakúszott az a fránya higanyszál. A háziorvos azonnal antibiotikumot írt, és kétféle itthon is megtalálható gyógyszer kombinációját írta elő lázcsillapítóként. Amint mindhárom tabletta bennem volt, pár órán belül hőemelkedéssé szelídült a láz, estére pedig ez is elmúlt. Ami maradt, az a megfázás (a háziorvos szerint min. arcüreggyulladás), ma reggelre még fülgyulladás is jött hozzá (ma erre is kaptam cseppeket), gyenge vagyok, a bal oldalam elzsibbadt még szerdán, és úgy is maradt, és nem tudok hangosan beszélni. A hangom elment, a torkom megfájdult, és ha beszélni próbálok, akkor köhögő rohamot kapok, ami pokolian fáj… Persze, miért is nem maradok csöndben – kérdezhetnétek, de higgyétek el, nálunk ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.
A kórházi befekvést elhalasztották (jövő héten lett volna aktuális), és el kellett jönnöm betegállományba, mert nem tudtam elmenni a munkahelyemre sem (ami ugye a szomszéd szobában van).
Az antibiotikumot kedd reggelig szedem, a lórúgással is felérő lázcsillapítót holnap estig, vasárnaptól marad az Algopyrin (de ha csak hőemelkedésem is lenne, vissza a lórúgáshoz), a fülcseppet kedd estig használom, az orrsprayt pedig addig, amíg szükséges.
Nyomorultul érzem magam, utálom ezt a gyengeséget és esetlenséget, ami eluralkodott rajtam, ráadásként délután óta a szemem is folyik, szóval az az érzésem, hogy még nincs is vége ennek az egésznek… Azért, ez most kiverte a biztosítékot nálam, mert bár birka türelemmel szoktam viselni az ilyen dolgokat, ez már túl sok a jóból.
