(Mellék)hatások

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy gyógyszernek mennyi mellékhatása lehet. Hetek óta egyre rosszabb állapotba kerültem, és nem értettem az okát. Nem értettem, mert 2 hónapja kaptam meg az Ocrevust, hivatalosan most kellene a legjobb formámat hozni, de én egyre csak romlottam. 🤷🏻‍♀️ Kezdődött a hirtelen vérnyomás esésekkel, de volt szédülés, heteken át tartó rémálmok, kialvatlanság, és kiszáradt száj is. Gyakran kerülgetett az ájulás, és a végén már a 78-as vérnyomás (ez a felső érték!!) volt a “természetes”. Mindehhez társult egy “mindenen IS sírni tudok” állapot, ami nagyon aggasztó volt számomra. Ezen a héten szerdán beszéltem a neurológusommal, és az a döntés született, hogy lecseréli az izomlazítót (Sirdalud). Már szerda délben sem vettem be, és már 24 óra elteltével észrevettem, hogy “jé, nem szédülök!” és “jé, ma még nem sírtam!”. Pénteken pedig a szokásos hajnali ébredés helyett 7:30-ig aludtam (és végre semmit sem álmodtam!). A vérnyomásom visszaállt a normális tartományba (ami azt jelenti, hogy nem megy 100 alá), és a szám sincs már kiszáradva.
Nagyon boldog vagyok, hogy vége van ennek a rémálomba illő időszaknak! Egyébként ezt a gyógyszert évek óta szedtem, és soha semmi bajom nem volt tőle. 🤔

Már hetek óta tervezgettem, hogy ma biciklizni megyünk, de a fent leírtak miatt, kissé tartottam is tőle. Ennek ellenére reggel elindultunk Sukoróra, hiszen beneveztünk egy “május köszöntő Velencei tókörre”. A férjemmel megbeszéltem, hogy ha nem bírom végig, akkor megvárom míg ő befejezi, és értem jön autóval. 🚴‍♀️🚴‍♂️🚙 Szerencsére erre nem került sor, amiért nagyon hálás vagyok. 🙏 Ugyan belobbant az asztmám (szerintem a párás levegőtől), és többször is begörcsölt a kezem-lábam, de végig mentem, és egyszer sem toltam a biciklit. Az utolsó métereken már csak a lelkesedés hajtott be, és amikor az érmet és oklevelet megkaptuk, vissza kellett volna ülni a biciklire, de én képtelen voltam erre, viszont menni sem tudtam, úgyhogy a biciklire támaszkodva szép lassan elcsoszogtam az autóig. Az is igaz, hogy ilyen fáradt már rég nem voltam, és a derekam is “leszakad”… 😬 De bicikliztem 34 km-t! Az, hogy erre képes vagyok, büszkeséggel tölt el. Megtérült a sok gyógytorna, és szobabicikli, és az itthoni “kis” bicikli-túráink eredménye is meglátszik. Ezt a 34 km-t 4 óra alatt sikerült teljesíteni, ami nem egy világcsúcs, de én ennyire vagyok képes. 🤷🏻‍♀️ A lényeg, hogy képes vagyok rá…

Nem tudom, hogy a jövőben hogy alakul az állapotom, hiszen megint baja van a fogamnak vagy az arcüregemnek (kedden kiderül melyiknek), de azt magabiztosan merem kijelenteni, hogy az Ocrevus használ nekem, csak peches vagyok, mert mindig közbejön valami.
Remélem, hogy ennek a pech sorozatnak egyszer vége szakad, és lesz néhány nyugodt hetem. 🙏