Valami készül…

Amikor Andy megkeresett az ötletével, azonnal igent mondtam. Ő fényképésznek tanul, idén vizsgázik. A vizsgamunkája -melyet a könyvem ihletett-, pedig az SM (és én) lesz. Pillanatok az életemből, melyek bemutatják, milyen is együtt élni ezzel a kiszámíthatatlan betegséggel. Ma, amikor jött, olyan fájdalmaim voltak, hogy azt gondoltam, a mai együttműködésből nem lesz semmi. Ám Andy magával ragadó személyisége elterelte a figyelmemet, és elkezdődött a közös munka, egy közös utazás az SM világában. 🙂


Az ötödik 500 mg szteroidot tegnap este vettem be. Ma reggel arra ébredtem, hogy a vállam és a felkarom már nem zsibbad, de a zsibbadás helyét embertelen fájdalom vette át. Két sírógörcs között még az orvosommal is beszéltem, hogy mit lehetne tenni a fájdalom ellen? A kérdésére, hogy “milyen fájdalomcsillapító van itthon?” eszembe jutott az a tabletta, amit még a gerincsérvem miatt írt fel a reumatológus. Szerencsére nem szeretek fájdalomcsillapítót szedni, ezért maradt belőle. Azt nem mondom, hogy elmúlt a fájdalom, de jelentősen enyhítette azt, így mostanra egészen jól érzem magam. Az egyensúlyom egyenlőre nem javult a szteroidtól, és az ujjaim is merevek még, de bízom benne, hogy csak idő kérdése a javulás.