“Fogyókúra”…

A héten 2 kg-ot fogytam, és még hátravan 2 nap. ? Ez az egyetlen pozitív oldala az állkapocs ízületi gyulladásnak (vagy minek). Ha így haladunk, 1 hónap alatt leadom azt a plusszt, amit tavaly december óta felszedtem. ? ? Ez az új nyavaja annyira kellett, mint két púp a hátamra. Nem volt elég bajom már eddig is, épp hogy kilábaltam a hosszan elhúzódó-, mindkét szememet érintő látóideg gyulladásból, akkor jött ez a “micsoda” az életembe. ? Most már igazán mérges vagyok a sorsra, hogy nem hagy nekem legalább egy kis szünetet, a sok baj és fájdalom közepette. Lassan már nem is emlékszem, hogy milyen egy nap fájdalom nélkül ?, nem emlékszem, hogy milyen, ha nem kell bevenni fájdalomcsillapítót. ? Tegnap óta megint nem tudok rágni, és még így is fájdalmaim vannak. Ma vérvételen voltam a kórházban, ezért megvizsgált a neurológusom is. Adott másik gyulladáscsökkentőt a Cataflam helyett, és felírt egy porcerősítőt is, hátha ezek segítenek. Remélem így lesz, mert egyre nehezebben viselem a fájdalmakat. Ma észrevettem, hogy néha kattog is (ez inkább kellemetlen, mint fájdalmas), és amikor lehajoltam a mosogatógépet bepakolni, akkor olyan fájdalom hasított bele, mint amikor rágnék vele. Holnap készítek magamnak bébi-kaját, szóval a rohamos fogyásnak annyi ?, de nagyon féltem a gyomromat. Amúgy jól ellennék a dinnye-jégkrém-tejbegríz diétával. ?

Megmaradt a munkahelyem! ? Kedden telt le a próbaidő, és nem küldtek el. Sőt, jövő héten kedden eljön értem a főnökasszony, és bevisz a céghez, a tulajdonos lánya meg majd hazahoz a munkaidő végén. Boldog vagyok, hogy annyi viszontagság után, ilyen jó munkahelyet sikerült találnom. ♥️ Az meg már csak hab a tortán, hogy végre szeretem is csinálni azt, amit csinálok.
És ha innen nézzük, a poharam megint félig tele van. ??‍♀️ Örök optimistaként azt vallom, hogy mindenben meg kell keresni azt az ici-pici jót, ami segít átlendülni a nehézségeken. Ha valaki visszatekint az életemre, akár csak decemberig, és hogy azóta mennyi minden történt velem…, hát, ember legyen a talpán, aki nem keseredett
volna el a helyemben. Magam is megtettem, nem is egyszer (a mélypont az volt, amikor a szemész azt mondta, hogy nincs segítség a szememnek). Csak az optimista hozzáállás segít kilábalni ezekből a mélypontokból. Valahogy úgy vagyok “bekötve”, hogy ha valamire azt mondják, hogy lehetetlen, akkor nekem muszáj azt megcáfolni. ? Ez visz előre minden alkalommal, amikor nehézségbe ütközöm. Persze vannak olyanok, akiknek ez nem szimpatikus, sőt, azt is megkaptam már, hogy erőltetett az, amit csinálok. Ez nem az én problémám, hanem az övéké. ??‍♀️ Ha valaki azért olvassa a blogot, hogy aztán legyen mibe belekötni, szíve-joga. Mindig örülök annak, ha valakit sikerül boldoggá tennem. ?

Hétfőn gasztroenterológia, hátha megszabadulok egy újabb problémától. ?