Oltás letudva, de…

Reggel kaptam meg a második oltásomat. Miután az első után semmit nem éreztem, ezt vártam volna most is, de nem úsztam meg ilyen könnyen (miért is nem csodálkozom ezen?). Jelenleg fáj és erőtlen a bal karom, húzom a bal lábamat “halálosan” fáradt vagyok, hányingerem van, és eddig 2x fulladtam be, vagyis az asztmám is bedurvult. Mondhatnám, hogy hurrá!, van immunrendszerem ami dolgozik is, de valahogy nincs kedvem örülni. 🤔 Tegnap délután óta nem tudok örülni. Azzal kezdődött, hogy borzalmasan fájt a fülem, ha rágtam. Aztán már rágni sem kellett, elég volt beszélni. Este jött a feketeleves, a számat nem tudtam sem összezárni, sem kitátani (ásítás), és nem tudtam a jobb oldalamra sem feküdni, mert azonnal jött az éles fájdalom a fülemben. Reggelre kissé enyhült, cserébe fáj a nyakam és a fél fejem, arcom is.
Oltás után felhívtam a háziorvost, aki reumatológushoz irányított első körben, majd mikor mondtam neki, hogy ő adta be az oltást, akkor a gégészt javasolta. A gégész megvizsgált, és tovább küldött a fogorvoshoz, mert szerinte állkapocs ízületi gyulladásom van. Felhívtam a fogorvost, aki végre segítséget is nyújtott, azt mondta, szedjek 2×1 Cataflamot, és ha nem enyhül a fájdalom, szerdán menjek el hozzá. Eddigre kezdett el fájni az oltott karom, majd kb. fél órával később már nem bírtam el a pénztárcámat (és nem azért, mert annyira tele lenne… 😛).
Nem panaszkodhatom, üt az élet rendesen…, de ma már csak nevettem rajta. Sajnos eljutottam arra a szintre, hogy ha sírok, akkor sem lesz jobb.

Azt gondolom, ha fáj, akkor ér sírni, de csupán azért, mert éppen rossz nekem, teljesen felesleges, mert azzal nem segítek magamon. Reménykedem benne, hogy mint minden rossz periódus az életemben, ez is véget ér egyszer. Addig pedig reménykedem, hogy más már nem jön…. 🙏