Minden jó, ha…

Csütörtökön kezdtem újra dolgozni, és elmondhatom, megérte a kényszerpihenő. 🙏 Ugyan még mindig homályosan látok, de nincs fájdalmam, és ez mindennél többet ér a 4 hónapnyi kínlódás után. A homályos látásnak is rövidesen vége lesz, készülnek az új szemüvegek, szám szerint három (távollátó, olvasó, monitor), melyek ezen hiányosságomat fogják pótolni.

Az kiderült, hogy az utolsó szemüvegemet brutálisan elrontották, azért láttam olyan rosszul vele, de a saját nyugalmam érdekében inkább nem járok utána annak, hogy mi és hogyan történt. Szeretném az életemnek ezen fejezetét lezárni, ami, mint kiderült, nem lesz olyan egyszerű, ahogyan én azt kigondoltam. Történt ugyanis, hogy a férjem glaukóma ellenőrzésre ment, én meg elkísértem, mert szerettem volna beszélni a szemésszel. A doktornő nagyon elcsodálkozott, hogy a szemklinikán mi történt, és azonnal ígéretet kaptam egy másik klinika egyik szemészéhez való beutalásra, hogy még egyszer ez ne történhessen meg velem.

Mert, sajnálatos módon a pszeudotumor bármikor kialakulhat ismét, vagy újra és újra, mert ez ilyen. Sunyi és láthatatlan, cserébe alattomos és fájdalmas. Mondta is, hogy összetehetem a két kezem, hogy ilyen a neurológusom, és én mondtam, hogy már összetettem, de még régebben. Mert ha nem írja fel a Medrolt, akkor még most is fájna, és dolgozni sem tudnék, pedig a munka nekem lételem. Szerintem csütörtökön nem volt nálam boldogabb ember az egész Földön. 🥰 A határtalan boldogságom oka az volt, hogy elkezdtem dolgozni, és rengeteg munkám volt. Alig bírtam abbahagyni, a végén már “megfenyegettek”, hogy letiltanak a rendszerben, hogy ne tudjak dolgozni. Igazából nem vittem túlzásba, de a munkatársaim még élénken emlékeztek az utolsó munkanapomra, amikor abba kellett hagynom a munkát a fájdalmam miatt. Szóval, féltettek, nehogy megint olyan állapotba kerüljek, de megnyugtattam őket, hogy olyan többet nem lesz.

2 hete szedem a Medrolt, és még legalább ugyanennyi hátra van, de olyan minőségi változást hozott az életembe, hogy azt el sem tudom mondani. 🙏 Már a harmadik napon eltűnt a fájdalom, mely még vissza-visszatért 1-2 napra, de a hatodik naptól egyáltalán nem fáj, és a kidülledés mértéke is csökkent. Ez utóbbit most már nem csak én látom így, a férjem is látja, és az összahasonlítás miatt készült kép is ezt támasztja alá. Abban bízom, hogy ha a neuro-ophtalmológus, akihez menni fogok, gondozásba vesz, akkor ha elő is jön újra ez a rémség, nem kell majd ennyit várni a kezelésre. A szemész szerint egyébként kétesélyes a dolog, akár vissza is húzódhat a szemem, de sajnos így is maradhat örökre. Végülis nekem mindegy, csak ne fájjon, ez a legfontosabb, műkönnyet meg eddig is használtam, és ezután is fogok.

Persze a szteroid mellékhatásait ezúttal sem úsztam meg, így az idegbaj mellett izzadok is, mint egy ló 🥵, az arcom kerekebb, mint valaha, és olyan piros, mintha a pokolban jártam volna napozási céllal 😱, a nemalvásról már nem is beszélve 😵‍💫, de csak az számít, hogy nincs fájdalom, cserébe mit nekem ilyen apróság, mint alvás; majd kialszom magam a kúra után. 🤷‍♀️

Vélemény, hozzászólás?