Nem adom meg magam

Az elmúlt héten összeszedtem magam lelkileg. Azért volt erre szükségem, mert teljesen kikészültem a sok fájdalomtól.

Azóta már még több testrészem fáj (beigazolódni látszik a reumatológus teóriája a sokízületi gyulladásról), és az állkapcsom is újult erővel támad. Ez utóbbival tegnap elmentem a szájsebészeti klinikára, és milyen jól tettem. 🤷🏻‍♀️ Mindjárt tovább is küldtek az állkapocs ízületi klinikára (időpont: aug. vége), mert olyan a felső állkapcsom, mintha valami nagy trauma érte volna… 🤔 Nem emlékszem ilyenre, hacsak valamelyik éjjel nem történt velem valami, amiről nem tudok. 🤣 Az a lényeg, hogy továbbra is csak püréket egyek (ebből már nagyon elegem van 😖), kíméljem, ahogy csak tudom, és szedjek be 1 doboz Apranaxot. Ez utóbbit ki sem váltottam. A reumás fájdalmaimra már így is szedek egy nagyon erős fájdalomcsillapítót (és nem érzem, hogy használna), nem fogom még ezt is beszedni. Akkor inkább fájjon, ez amúgyis csak tüneti kezelés lenne, és ki sem tart az időpontomig.
A mai napom is kész katasztrófa, reggel óta úgy fáj a bal lábfejem, mintha egyáltalán nem szednék neuropátiára (emelt) gyógyszert. Remélem, hogy csak az időjárás szórakozik velem, éppen ezért nem telefonáltam pánikolva, várok picit, hátha holnap jobb lesz. A jobb lábamnak is van valami baja, a combom belső oldalán végig fáj egy idegszál. 😖

Olyan érzésem van, mintha az idegvégződéseim egyszerre kezdtek volna sztrájkolni. Csakhogy úgy döntöttem, nem hagyom magam! Az elmúlt 8 hétben nem bicikliztem, és úszni sem voltam, pedig már 3 hete mehetnék. Nem csináltam semmi megterhelőt, nehogy én legyek a tüneteim okozója. Igen ám, csakhogy ez nem számít, mert a tüneteim nemhogy elmúltak volna, hanem ezalatt a magamból kikényszerített pihenőidő alatt jöttek/jönnek elő. 😠 Tehát, tökmindegy a kímélet, az SM -vagy akármi- nem kímél. Ezért vasárnap biciklizni-, jövő hét végén pedig úszni fogok (jövő hétvégén elutazunk, hogy az idei szülinapunkat-, a 8. házassági- -, és a 10. találkozási évfordulónkat megünnepeljük; és életemben először fogok sátorozni 🏕😁). Nem fogom hagyni, hogy ezek a fájdalmak mozdulatlanságra kényszerítsenek. Nem fogom hagyni, hogy akármilyen betegség bezárjon a házba, bezárjon egy szobába. Nem hagyom, mert az a vég kezdete. Kell lennie valamilyen kezelési megoldásnak. Amíg ez meglesz, addig is menni szeretnék, hiszen, ha üldögélek sem jobb. Ilyen egyszerű ez. 🤷🏻‍♀️