A héten olyan jól alakult minden, mint a mesében. A körülményekhez képest jól voltam, 5 hónap után végre megállt a hízás (ami a hormongyógyszer miatt rohamos tempóra váltott), dolgoztam, főztem-mostam-takarítottam, éltem ahogy az átlagemberek szoktak.
Péntek reggel arra ébredtem, hogy a jobb lábamon az összes lábujjam fáj, a torna se ment úgy, mint szokott, mert a lábujjak nem rugalmasak. Gondoltam magamban, nekem már nem való az átlagemberek élete (vagy én nem vagyok átlagos – ki tudja?), kicsit megerőltettem magam, majd csak elmúlik a fájdalom. Kb. délre enyhült is, kora délután a lábtorna is ment rendesen, estére már csak nyugalomban éreztem, gondoltam, hogy reggelre elmúlik.
Szombat reggel már az egész lábfejem fájt, megint nem ment a torna sem, de később javult valamelyest. Tettem a dolgom, de közben sokat pihentem, és ülve főztem (erre mostanában nem volt szükség). Délután biciklivel mentünk egy rokonhoz, de nem esett jól a lábamnak a pedálozás (még szerencse, hogy közelre mentünk). Az estét teljes nyugalomban töltöttem, a torna se ment, nem is erőltettem.
Éjjel többször is felébredtem a lábfájásra, alig aludtam valamit. Reggel alig tudtam rálépni, érzésre olyan mintha be lenne dagadva, de semmi nem látszik rajta. A lábujjaim egyáltalán nem hajlanak, mozgatni is alig tudom. Persze most már fáj a térdem is (gondolom a sántítás miatt). Ha ráállok olyan, mintha egy teniszlabdán egyensúlyoznék, és nagyon fáj. Mindegy mit csinálok (ülök/állok/fekszem) fáj, és a fájdalomcsillapító sem segít. Neuropátiára szedek gyógyszert, de a jobb oldalamat az nem érinti, ahogy az SM sem (legalábbis eddig). Reggel a reuma orvosnak fogok írni, mert ízületi gyulladásra tippelek (bár arra is szedek/szúrok gyógyszereket), remélem nincs szabin, és tud segíteni nekem.
Ilyenkor picit el szoktam keseredni. 🤷🏻♀️ Tisztában vagyok azzal, hogy többféle autoimmun betegséggel nem lehet átlagos életet élni, de más tisztában lenni vele, és megint más elfogadni, és aszerint élni. Mondhatjuk, hogy az életem nyugodt, mindenképpen rendezett, nincsenek kilengések, és szeretet vesz körül. Semmi megerőltetőt nem csináltam a héten, csak elláttam a háztartást meg a munkámat (ami nem stresszes, és nagyon szeretem).
Akkor mégis miért jön mindig valami új tünet? Mert csak? Kezdem unni, kezdek belefáradni…
Még sosem volt példa arra, hogy ilyen későn, de a héten megnéztem hova megyünk nyaralni (mármint olvasgattam a település történelméről, stb.), és milyen látnivalókat érdemes megnézni. Idén csendes nyaralásra készülünk, a főszerep a pihenésé lesz, de azért nézelődni is fogunk, ha már egyszer arra járunk. Még 3 hét van addig, remélem a lábam nem húzza keresztül a terveinket.
