Reggel úgy ébredtem, hogy megint csak bottal megy a járás, és így is maradt egész napra. ? Felhívtam a háziorvost, akivel volt egy kis nézeteltérésem, mert szerinte ezt nem kell kezelni, szerintem meg igen (egy röntgent szerettem volna a lábamról, hogy miért fáj ennyire). Végül e-mailben küldött egy beutalót a reumára, ráírta, hogy sürgős, és mondta, hogy hívjam fel őket, és beszéljem meg velük, hogy fogadjanak időpont nélkül, mert sürgős. Ok. Felhívtam, elmondtam, nem fogadtak, de elirányítottak a területi kórház SBO-ra, hogy a sürgős eseteket ők látják el, mert nekik nincs kapacitásuk. Alig vártam, hogy a férjem hazaérjen, mert a fél napot végigbőgtem fájdalmamban. Elmentünk a kórházba, ahonnan szó szerint elküldtek, még mielőtt beengedtek volna. ? Elmondtam, hogy miért vagyok ott, mire közölték velem, hogy ott nincs reumatológia, nem tudnak megvizsgálni. ? Próbáltam hivatkozni az SM-re, de azt mondta, hogy szerinte ennek semmi köze az SM-hez, de ha gondolom, 12 óra a jelenlegi várakozási idő (délután négykor) ?, aminek a végén ugyanezt fogom megtudni. ? Természetesen nem maradtam ott, mert ilyen kezdet után, valószínűleg akkor is kiváratták volna velem a 12 órát, ha egy árva lélek nincs a sürgősségin… Jobb ötlet hiányában elmentünk az ügyeletre, hogy legalább a trombózist zárja ki egy orvos, mert bár ma többükkel is beszéltem, arra senki sem tudott válaszolni, hogy ez lehet-e trombózis tünete (ugye nem is olyan régen volt, ugyanebben a lábamban).
Az ügyeletes orvos megnézte, és megnyugtatóan megállapította, hogy nem trombózis. Szerinte lehet az SM miatt, de lehet reuma probléma is, és mondta, hogy egy röntgen sem ártana, ha készülne, mert akkor okosabbak lehetnének, bárki is vizsgál meg végül. Felhívta a figyelmemet, hogy ha a háziorvos odatelefonál a reumára, hogy küld egy sürgős esetet, akkor fogadnak még aznap (ez a saját tapasztalata). ?
Holnap igyekszem beszélni egy neurológussal (az enyém szabin van), és megpróbálom megkérni a háziorvost, hogy mégiscsak adjon egy beutalót a röntgenre, és ha ideje engedi, beszéljen a reumával is, hátha mégis fogadnának.
Megértem én, hogy pandémia, meg oltási terv, meg a hócipője tele van mindenkinek. Megértem, de azt nem tudom elfogadni, hogy azért, mert én egy leszázalékolt otthonról dolgozó krónikus beteg vagyok, miért is nem szükséges járnom? Hogyan mernek az SBO-ról elküldeni azzal a tudattal, hogy SM beteg vagyok, és a trombózis is felmerül, mint lehetőség? Hogyan lehet azzal “fenyegetőzni”, hogy ha maradok, akkor 12 órát kell várnom?
Vagy valóban úgy van, ahogy úton-útfélen olvasom? Tényleg úgy van, hogy aki tartósan beteg, az nyűg mindenki nyakán? Én ezt nem tudom-, és nem is akarom elfogadni! Az én tapasztalataim eddig nem ezt mutatták!
Holnap új reménnyel kezdem a napot, addig meg teletömöm magam fájdalomcsillapítókkal, hogy legalább aludni tudjak. Mert ez a két fájdalom együtt, szinte elviselhetetlen. Felér egy neuropátiás rohammal… ?
